‏ Psalms 141

1Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. 2Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]

3Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! 4Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

5Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban. 6Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek. 7Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

8De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! 9Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól! Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!

10

Copyright information for HunKAR
The selected Bible will not be clickable as it does not support the Vocabulary feature. The vocabulary is available by hovering over the verse number.