‏ Proverbs 16

1Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete. 2Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

3Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek. 4Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

5Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen. 6Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

7Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. 8Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

9Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását. 10Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.

11Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő. 12Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

13Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.] 14A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

15A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege. 16Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

17Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát. 18A megromlás előtt kevélység [jár], és az eset előtt felfuvalkodottság.

19Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. 20A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

21A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt. 22Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

23A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt. 24Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

25Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta. 26A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

27A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van; 28A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

29Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt. 30A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.

31Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik. 32Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

33
Copyright information for HunKAR
The selected Bible will not be clickable as it does not support the Vocabulary feature. The vocabulary is available by hovering over the verse number.