‏ Job 6

1Jób pedig felele, és monda: 2Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! 3Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

4Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. 5Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? 6Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

7Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér! 8Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; 9És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

10Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. 11Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

12Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é? 13Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

14A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét. 15Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. 16A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög; 17Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

18Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek. 19Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek. 20Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

21Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. 22Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? 23Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

24Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem. 25Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

26Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! 27Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!

28Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom? 29Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

30
Copyright information for HunKAR
The selected Bible will not be clickable as it does not support the Vocabulary feature. The vocabulary is available by hovering over the verse number.

Everyone uses cookies. We do too! Cookies are little bits of information stored on your computer which help us give you a better experience. You can find out more by reading the STEPBible cookie policy.