‏ Job 41

1Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? 2Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? 3Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

4Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? 5Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? 6Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

7Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? 8Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. 9Ímé, az ő reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!

10Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? 11Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! 12Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

13Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? 14Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!] 15Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.

16Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. 17Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. 18Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

19A szájából szövétnekek jőnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki. 20Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. 21Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

22Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. 23Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. 24Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

25Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. 26Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz. 27Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

28A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. 29Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. 30Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. 32Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megőszült.

33Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

34
Copyright information for HunKAR
The selected Bible will not be clickable as it does not support the Vocabulary feature. The vocabulary is available by hovering over the verse number.

Everyone uses cookies. We do too! Cookies are little bits of information stored on your computer which help us give you a better experience. You can find out more by reading the STEPBible cookie policy.