‏ Job 31

1Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. 2És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? 4Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

5Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: 6Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: 8Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

9Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: 10Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

11Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. 12Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

13Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: 14Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? 15Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

16Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; 17És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; 18Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

19Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; 20Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; 21Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! 23Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

24Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! 25Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, 27És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: 28Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; 30(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

31Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? 32(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

33Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: 34Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

35Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. 36Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! 37Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; 39Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

40
Copyright information for HunKAR
The selected Bible will not be clickable as it does not support the Vocabulary feature. The vocabulary is available by hovering over the verse number.