‏ Job 22

1Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: 2Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! 3Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled? 5Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. 7Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. 10Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? 14Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

15Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; 16A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. 19Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: 20Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

21Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. 22Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. 24Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: 25És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

30

Copyright information for HunKAR
The selected Bible will not be clickable as it does not support the Vocabulary feature. The vocabulary is available by hovering over the verse number.