‏ Job 15

1Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: 2Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? 3Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! 5Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. 6A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? 8Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? 9Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. 11Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? 13Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? 14Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében: 16Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; 18A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. 20Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. 21A félelem hangja [cseng] az ő füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

22Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. 23Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. 24Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; 26[Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; 28És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. 30Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. 32Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik. 33Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

34Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

35

Copyright information for HunKAR
The selected Bible will not be clickable as it does not support the Vocabulary feature. The vocabulary is available by hovering over the verse number.