‏ 1 Chronicles 16

1Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. 2És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. 3És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

4És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. 5Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; 6Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.

7Azon a napon adott Dávid először [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe. 8Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait. 9Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

10Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. 11Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

12Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről. 13Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai! 14Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!

15Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; 16A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. 17Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, 18Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

19Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; 20Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba: 21Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök. 22[Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

23Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását. 24Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;

25Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett; 26Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. 27Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.

28Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! 29Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

30Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. 31Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

32Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van. 33Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.

34Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. 35És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

36Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

37Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak, 38Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. 39Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;

40Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, 41Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.

42És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé]. Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.

43

Copyright information for HunKAR
The selected Bible will not be clickable as it does not support the Vocabulary feature. The vocabulary is available by hovering over the verse number.

Everyone uses cookies. We do too! Cookies are little bits of information stored on your computer which help us give you a better experience. You can find out more by reading the STEPBible cookie policy.